belinkelném anyám főzelékes bejegyzését, itt van rántás: http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2009/04/01/Fozelek_reloaded/#comments plusz én a borsófőzeléket Ricsitől tanultam, borsó megpárol/megfőz, tej, ráönt, hogy ellepje, 1 ek cukor, 1 ek liszt, összeforral, csókolom. szóval ez nem rántás.

Tényleg,kell a rántás? Szinte minden zöldséget párolok.Nem kedvelem a rántást, kivéve az évente egyszer megkívánt rántott levesben, ahol kell az az íz, ami a pirított liszt ad. Nem rántom már a kelkáposzta főzeléket sem, ízlik a kedvesemnek anélkül is. A töltött paprikát se rántom, csak el robotolom a szószt,amiben akár zeller zöld, vagy a töltelékből le vagy kisodródó darabok vannak. Utoljára a lencsefőzeléket rántottam be, de anélkül is eltudom képzelni, főleg ha füstölt hússal fő. Anyukámtól a rántás készítés arányait úgy tanultam, hogy 1 evőkanál olaj, csapott evőkanál liszt,habzás, pirítás, félrehúzva, pirospaprika csipetnyi belekeverve, mindig hideg vízzel simára keverve. Mennyi? A te korodban ért egy óriási trauma, mikor is a főbérlőm zöldbab főzeléket rántott be a szemem láttára. 1 fél üveg zöldbabot annyi rántással készített, hogy a négytagú családjának az volt az ebéd. Nem hittem a szememnek. Lehet, hogy nem ér azt válaszolni, hogy ízlés dolga, pedig így van, mert van azért amit érdemes kitapasztalni, hogy milyen formában szereted.

Egyetértek az előttem szólóval: minek a rántás? Viszonylag sok főzit eszünk mi is - idén abszolút kedvencem a zöldbab - de nem rántok. Van mikor a zöldséget úgy kalibrálom, hogy inkább abból turmixolok el és keverem vissza. Illetve, ha olyan a főzelékféle, akkor inkább habarom. De inkább akkor is úgy, hogy kis lisztet kis hideg vízzel elkeverek, majd utána jön a tejföl, a hőkiegyenlítés és kész. Egyvalami alá teszek rántást, az a spenót, amikor pürés. a 450 grammos csomagolásúhoz teszek 2 ek. olajon 2 csapott ek. lisztet, sót, majd 4 g. préselt fokhagymát. Erre megy a spenótpüré, amit 1 liter tejjel, 2 tojással, őrölt borssal egy tálban előre botmixerrel pár másodperc alatt összeturmixolok. Evvel a hideg keverékkel öntöm fel a forró rántást és pár perc alatt kis lángon besűrítem. 5 perc alatt kész. De az arányok kb. mint anyukádnál :)

Van ami a jellegzetes ízét a rántástól kapja, szóval érdemes megtanulni azért. Leveshez 1 főre (300 ml) 8 g zsiradékot, 10 g liszt való. Főzelékhez több liszt kell, akár a kétszerese is - attól függően, hogy mennyire leves az alapanyag. A zsiradék ízlés szerint lehet disznó, liba, kacsa, marha, birka, rénszarvas, fóka vagy bármilyen állat zsírja, olaj, margarin vagy vaj. A lisztből szerintem a fehérliszt adja a legsimább rántást, de természetesen használhatunk bármilyen lisztet vagy étkezési keményítőt is akár. Nálunk se gyakran rántunk be ételeket, de ez inkább annak tudható, hogy kevés olyan ételt szeretünk, ami rántással az igazi. Például a csülkös bablevest én csak barna rántással tudom elképzelni, a zöldségleveseket fehér rántással a zöldborsó- és a répafőzeléket csak hintéssel, a zöldbab- és a tökfőzeléket csak habarással. De van, aki az utóbbi hármat is csak rántással vagy pláne magyaros rántással szereti. A rántásnak rengeteg fajtája van, még száraz rántás is létezik, ami arra szolgál, hogy a zsiradéktartalmat egy kicsit csökkenthessük. Ez nagyon macerás, nekem még sosem sikerült létrehozni csomómentesre vele ételt. :o) A sima rántásnak (zsiradék+liszt) is három fokozata van: A fehér rántásnál a lisztet csak habzásig pirítjuk, amíg a nyers ízét elfövi. A zsemleszínű rántás - a legtöbb ízesített rántás alapja - nevéből adódóan zsemleszínűre pirított lisztet jelent, mégpedig a zsemle héjának a színére kell hasonlítson. Folyamatos kevergetést igényel, mert könnyen odakap az edény aljára. A barna rántás pedig egészen barnára - de nem feketére - pirított lisztet jelent. Vannak, akik a barnaságát inkább cukor hozzáadásával siettetik, szerintem úgyis finom. Frank Júlia mondta - és szerintem nagyon igaza volt - hogy minden édesbe kell egy csipet só és minden sósba egy kicsi cukor. A barna rántás felhasználási köre elég szűk, nekem most a pecsenyemártáson és a bablevesen kívül nem is jut eszembe más. Az ízesített rántások kiindulási alapja legtöbbször a zsemleszínű rántás (kivéve, ha recept mást ír). Az ízesítés sokféle lehet, attól függően, hogy mit szeretnénk beletenni: Fokhagymás rántás: Barna rántásból szoktam a bablevesbe ilyet készíteni. Nagyon fontos, hogy a fokhagymával már ne pirítsuk, inkább a tűzről levéve tegyük bele, mert - mint a fűszerpaprika - hajlamos megkeseredni. Magyaros rántás: Ebben már vöröshagyma is lehet, de fűszerpaprika mindenképpen. Eljárás, mint a fokhagymánál, tűzről félrehúzva kell belekeverni. Azonban itt - ha a zsiradékban feloldódott a kapszaicin tartalma, még vissza lehet tenni a tűzre - bár nem muszáj. A magyaros rántásban lehet még fokhagyma vagy bors is. Ízlés kérdése. Paradicsomszószos rántás: Vízzel felengedve kész is a paradicsomleves. Fehér rántásba (fél dl olaj, 3-5 ek. liszt - amennyit felvesz úgy, hogy a rántás még visszafolyik oda, ahonnan elhúzzuk) belekeverünk egy 70 g-os paradicsomkonzervet (vagy kettőt, ha jó pirosat akarunk), gyorsan elkeverjük, vízzel felöntjük, beledobunk egy darabka zellert (jó ízt ad neki) és felforraljuk. Mellette betűtésztát főzünk ki a gyerekek kedvéért. A tányérban a férjem és fiaim megcukrozzák, de én natúr szeretem. Ízlés szerint elképzelhető petrezselymes rántás (karalábélevesbe pl.) vagy más zöldfűszeres, mustáros, mustármagos rántás is. A rántás csomómentessége minden kezdő háziasszony réme. Én három tanácsot tudok adni. Az első, hogy a még forró rántást a lehető leghidegebb vízzel öntsük fel (ügyelve a felcsapódó gőzre) és gyorsan csomómentesre keverjük. Ha mégsem lett csomómentes, akkor lép életbe a második trükk, ami a levesszűrőn keresztülöntés. :o) A harmadik, hogy az IKEÁ-ban lehet kapni rántás- és szószkeverő "kanalat", ami egy piros szilikonnal bevont spirálalakú habverőszerűség (ennél jobban nem tudom leírni) és nemrégen vettem én is. Nagyon jó, tényleg!

Ez egy még jobb bejegyzés rántás ügyben: http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2009/01/08/Fozelek_feltettel/ Csók, Anya

Talán nem baj, ha belinkelem, és nem írom le újra: http://beck.blog.hu/2008/09/24/etelek_suritese