Szia, szia jó reggelt. Az au-bain-marie valóban vízgöz felett való olvasztást jelent. Ennek az a lényege, hogy a csokoládé ne melegedjen túl. Ahogy látom mindent jól csinálsz: az alsó lábasban a forró víz, azon pedig egy tál, vagy másik lábas, amibe a csokit teszed. Ha a recept más adalékanyagot nem ad meg, akkor ne adj semmit hozzá!! Álltalában nem szoktak extra tejszint, vagy más hozzávalót írni, mert az már ront a csoki minöségét. Remélem sikerül. Egyébként én imádom a csoki illatát, ahogy a vízgöz felett olvad.. nem lehet vele betelni és olyan gyönyörü sima lesz!!!!

A fő titok, hogy jó minőségű csokit kell használni. Nem olyat ami "nyomokban mogyorót tartalmazhat". Én egy kicsi étolajat szoktam beleönteni, hogy amikor visszaszilárdul vágható legyen. A vaj nem jó erre, mert kiülhet a dermedt csoki felszínére, bár "ez az áru élvezeti értékét nem befolyásolja".

én is ugyanígy szoktam készíteni: apróra töröm a csokoládét (minél nagyobbak a csokidarabok annál tovább tart, míg felolvad) és vízgözön, szépen lassan felolvasztom. (egyszer ugyan gondoltam, megy ez a tüzhelyen is, egész alacsony fokozaton, minek a vízgözzel flancolni. megbántam, mert egy óvatlan pillanatban odakapott, csomós lett, meg égett ízü is...) nekem azért nem ragad rá a fakanálra, mert fémkanállal kevergetem. se vajat nem teszek hozzá, se étolajat, se tejszínt.

Ez a kérdés már engem is kínzott. :o)

saját levében: Hogy a csokoládé tartalmaz-e nyomokban mogyorót vagy sem, annak nem sok köze van a minőségéhez, pl. Amedei és Valrhona is tartalmazhat.

Szia Nem vagyok egy konyhatündér, de én úgy tudom, hogy nem szabad annak az edénynek, amiben a csoki van, beleérnie a forró vízbe. Fölötte kell lennie. De aztán lehet, hogy nem.

A csokit az olvasztásához tördeljük össze kis darabokra. Lassan történjen az olvasztás, ugyanis ha túlhevítjük, összecsomósodik. Teljesen száraz edényt használjunk fedő nélkül, mert ha a gőz lecsapódik, vagy csak egy csepp víz kerül bele, már tönkreteszi a csokoládét. A csokihoz a továbbiakban a receptekben írt adalékokat keverhetjük. Amennyiben vajat adunk hozzá, akkor azt felolvasztjuk, óvatosan kissé lesütjük, hogy a víz eltávozzon belőle, utána a két anyagot egyneművé keverjük.

Szia! Jobb, ja csokit olyan (pl. félgömd alakú) tálba tesszük, ami megáll a vizes edény peremén, azaz nem jön ki mellette a gőz, nem szabad beleérnie a vízbe, és a víz ne forrjon. Pierre Hermé egyik módszere, hogy az apróra vágott csokoládénak csak a felét olvasztja meg gőz fölött, és ebbe keveri bele a másik felét - a meleg csoki megolvasztja a többit. Ez talán arra jó, hogy ne hevüljön túl a csoki.. ha jó a csoki, nem kell hozzáadni semmit. Zs.

Muszáj belevaú. Már az axiómával sem értek egyet, nem csak gőz fölött lehet csokit olvasztani, ezt tiszta. A csokinak teljesen mindegy, hogy mi a hőközlő közeg. A vízgőzhöz hasonlóan lehetne akár forró levegő (= hajszárító) is. A csokinak csak az nem mindegy, milyen hőfokra melegítik fel. 40-42 fok a teteje, utána már károsodik, veszít a minőségéből. Az igaz, hogy hagyományosan a vízgőzben történő melegítéssel lehetett ez elérni konyhai körülmények között. Azért vízgőz fölött is remekül túl lehet hevíteni, elvégre ott is 100 fokos a gőz, ami jóval több a megengedettnél. Én egyszerűen egy vastagfenekű, kis nyeles fazekacskában olvasztom. Egyetlen "trükkje" van, egy hótkommersz, egylapos indukciós villanyrezsón melegítem (két helyen kapható tízezer alatt: úton és útfélen). Ezen be lehet állítani olyan alacsony hőfokot is, amin otthagyhatom. Izgalmas látni, hogy jó hosszú idő után is ugyanolyan a beleszórt csokidarabok alakja, de ha megkeverem, már folyékony.

Én is fel akarok tenni kínos kérdéseket! :(

figyi, ha kínos, akkor a világért se.

jaaj, most látom ide még nem beszéltem bele...én mikróban olvasztom. Bocsánat.