A pihenés egyéni igények szerint történik. Ha látod rajta hogy kisimult, ránctalan, feszültségmentes, a lisztatomok megdagadtak, a vaj visszadermedt, az élesztő beindult, a tojás a tetején megszáradt és márványozódott akkor tuti hogy alaposan kipihente magát és kész élete nagy pillanatára, a sütésre!

Keksz, pitetészta, stb., amit szilárdabb állapotban könnyű formázni: hűtőben fél-egy óra, de akár egy éjszaka is lehet Kelt tészta: langyos, huzatmentes hely, konyharuhával letakarva, vagy télen 50 fokra felmelegített, majd elzárt sütőbe szoktam berakni inkább, kb. 1 óra (hogy duplájára kelt-e, nem szoktam megmérni, de nyilván jól látható térfogatváltozásnak kell lennie) Kelt tészta lassabban: minimális élesztővel (lásd: dagasztás nélküli kenyér) szobahőmérsékleten, konyharuhával letakarva, vagy normál mennyiségű élesztővel, hűtőben egy éjszaka (de van olyan is, hogy a maradék nyers tészta hűtőben tárolható, és mindig frissen süthető, pl. kefíres lángos) Csillivilli tál helyett nálam a kelt tészta abban a vájlingban pihen, amiben összegyúrtam, vagy a kenyérsütő gépben, ha azzal gyúrattam, vagy megformázva abban az edényben (pl. püspökkenyérformában), amiben majd sütni fogom. Ha szabadon van, akkor egy tiszta konyharuhával letakarva, egyébként meg anélkül (kenyérsütőben, sütőben), értelemszerűen. A hűtőbe rakott tészta meg, ha lágy, akkor kis műanyagdobozban, aminek fedele is van (százforintos boltban kapható mikrózható edény), ha szilárdabb, akkor pedig a gombóc egy nejlontasakba húzva (főleg, ha tálastól nem férne), de olyan is gyakran előfordul, hogy valamelyik hozzávalójának a frissen kiürült csomagolását hasznosítom a tároláshoz - ami épp kéznél van.

Ne ilyet vegyél, hanem KitchenAid-et. Az szerelem.