Én mennyiségtől függően kislábosban vagy szendvicstalpúban készítem, beleöntöm a szükséges mennyiségű cukrot, kis lángon olvasztom, időnként megkeverve, hogy egyenletesen olvadjon. Közben göbök keletkeznek a cukorból, a fakanálra is ragad, de ezek aztán szépen felolvadnak majd. Vajat vagy más adalékot (folyadékot) akkor teszek bele, amikor már teljesen felolvadt a cukor, lassan adagolva és keverve, így nem fröcsög. Ha nagyon pirulna (sötétedne) a cukor, leveszem a tűzről, úgy kevergetem, aztán visszateszem, ezt lehet többször ismételni. Mivel a cukor olvadáspontja elég magas, vizet az elején nem teszek hozzá, mert rég elpárolgott, mire a cukor olvadni kezd, így feleslegesnek tartom. Nagyon forró, ezért elég komoly égési sérüléseket okozhat, ésszel és óvatosan kell kezelni a karamellt, eszébe ne jusson senkinek megkóstolni pl. a lábosból!

A viz megiscsak hasznos am, mert lejjebb viszi a cukor olvadaspontjat, es igy az elobb kezd el karamellizalodni. Es kevesebb a gond a gobokkel is. (egyszer en megkostoltam a karamelt labosbol. Teaskanallal. Gyakorlatilag a szajpadlasomra ragadt az egesz. Egyben. SENKINEK nem kivanom)