Nem tudom a választ, de offolok azért, mert olyan szép és jó a blogod, hogy kikívánkozik belőlem egy versem: Édes-szomorú leves Végy egy kiló pintyőkét. Dobd lobogó forró vízbe a letollazottakat, csepegtesd le a friss túrót, a savót dobd el, de szárazát keverd belé. Míg fődögél a lé, rakd össze a puncsot. Kell bele a szokásos: két deci forró jamaikai rum, mazsola (Tádénak az abrak?), idénygyümölcsök magtalanítva, illatos fűszerek ízlés szerint. Mire összerakod és kihűtöd a puncsot, felfő a leves. Vedd le lábosod a lángról, borítsd össze a kettőt! Jó étvágyat!

Há, teljesen király vers! a csirkére ötleted sincs?

Ez olyan bonyolult dolog, hogy neki sem lehet kezdeni, legalábbis én így vagyok vele. Gondolom, az meg nem ér, hogy hallgass a megérzésedre.

:) hát az a válasz tényleg nem ér...de most komolyan, húsz perc? negyven perc? nálam mindig a negyven+ játszik, de néha túlzásnak érzem.

Nalunk a valasz,mindenki, barki valasza plusz tiz perc :), koszonhetoen nemi emesztesi problematikanak a csaladfonel.

Hát a csirkehúslevest végülis nem a csirkehúsért főzöm, így abban 3 órát kell főnie minimum a csirkének :) Ha a húsra koncentrálunk? Akkor félóra biztos kell...