Szió, én ezzel a szerszámmal szaggatom a nokit: http://vegansagok.blogspot.com/2009/11/nokedli-reformosan.html A nokedli, galuska különbségére pedig ezt a választ tálaltam: http://cuccos.com/boszikonyha/index.php?op=dyncont&contid=527 Még sosem hallottam erről, hogy a galuska ez lenne... Kicsit fura.

Mi a különbség a serpenyős burgonya és a paprikás krumpli között? A Gránátos kocka és a krumplistészta között? A Bakonyi ponty és a gombás pontypaprikás között? Semmi, de az étlapra nem írjuk az utóbbiakat. :o) A galuska az étlapi, a nokkedli egy német eredetű jövedékszó, ami a köznyelvben népszerűbb a galuskánál. A nokkedlinek két fajtája van, az egyiket szaggatóbigyón készítjük (ennek is van három fajtája, drága csavarós, csúszótálkocsis kereklyukú és almareszelőszerű lyukkal bíró lapátkás). Mindent, ami a galuskatésztához ér, érdemes bevizezni, akkor nem ragad annyira rá és könnyebb elmosogatni. De régen és az idősebb háziasszonyok ma is a vágódeszkán (galuskaszaggató deszka, az éle lesimított és nyele van) bevizezett késsel szaggatták a forró vízbe. Nem egyszerű megtanulni, de érdemes: Rákanalazunk a deszkára valamennyit és két vékony csíkra húzzuk a deszka széle felé, aztán a forró vízbe mártott késsel kicsi szeletkéket sodrunk a vízbe. Addig ismételjük, amíg végzünk. :o) És a tuti recept: 400 g liszt, 1 tojás, csipet só és annyi víz, hogy sűrű tésztát kapjunk. Ha átszitáljuk a lisztet könnyebb lesz állítólag, de legalább a lisztben levő idegen anyagot tutira kiszűrjük. ;o) Aztán a liszt közepébe öblöt nyomunk és odaütjük a tojást, odasózunk. Apránként kevergetjük el a liszttel (én egy fakanállal szoktam kevergetni), miközben vizet öntünk hozzá. Kevert tészta, szóval nem kell túlbonyolítani és ha kicsit csomós marad, az se tragédia. Miután a galuskák megfőttek és feljöttek, tésztaszűrővel (legjobb a fehér zománcos "viráglyukas") meleg olajra (zsírra) dobjuk és átforgatjuk - így nem ragad össze tálalásig.

Ha lassan haladunk eleinte a deszkás szaggatással, akkor inkább merjük ki két (vagy három vagy négy) adag között, mert nincs annál rosszabb, ha szétfő az eleje. Nagyon gyorsan megfő!

Nekem múltkor nem sikerült a deszkás módszer... Van nokedliszaggatóm, csak sztrapacskát akartam főzni egy cimborának, az meg nem fért át rendesen a lyukakon, vagy hogy is mondjam... Hát, annyira balf...ék voltam... Kb. lótetű méretű, illetve sokkal nagyobb és rondább undormányokat szaggattam. De a végén finom lett a kaja, főleg, ha csukott szemmel ette az ember, és elképzelte, hogy jól is néz ki :-)

Amikor még fogyasztottam tojást, így csináltam: http://dulmina.blogspot.com/2008/04/vkf-xiv-3-recept-tojsos-nokedli.html A szaggatáshoz egy evőkanalat használtam, amit előbb jól felforrósítottam a főzővízbe mártva, majd egyszerűen abból a tányérból szaggattam vele a nokedlit, amiben összekevertem a tésztát. A tésztába pedig csak tojás, pici só és liszt került, semmi más (vizezés felejtő).