hát nem kell sok az biztos... én általában csak párszor megrázom az asztali sószórómat (amiből nem jön túl sok só), de ha mégis kanállal teszek, akkor fél kávéskanálnál soha nem teszek többet egy 4 fős adag kajába (sósakról van szó természetesen).

Mennyi só kell a fasírtba? A többit még kóstolással csak megállapítom, de valahogy nem visz rá a lélek, hogy a nyers hús nyers tojás kombót megkóstoljam.

a fasírtnál az a trükk, hogy megsütöd az elsőt, megkóstolod azt, és utána raksz még a maradék masszába...

Imádom a kérdéseidet, igazi kihívás ezt is megválaszolni. :o) Kezdő háziasszony koromban főztem tökös sófőzeléket, mert a recept azt írta, hogy jól besózzuk, de azt már nem, hogy mielőtt a lábasba tennénk ki is csavarjuk. ;o) Ez nem volt olyan sikeres, mint a 70 g helyett 70 dkg-mal sütött süteményem. ;o) 100 főre a levesbe 0,3 kg sót ír, a régi Ételgyűjtemény és tankonyhai gyakorlatok könyvem. :o) Ez egy főre 3 g, ami tényleg egy mokkáskanálnyi lehet. Egyébként most ahogy végiglapozom, mindenbe ennyit ír 100 főre. Fasírtnál ez úgy fest (szintén száz főre): Sertés színhús 7 kg, Zsemle 30 db, Tojás 20+25 db, Zsiradék 0,8 kg, Zsemlemorzsa 0,5 kg, Tisztított vöröshagyma 0,5 kg, Só 0,3 kg, Petrezselyemzöld 10 csomó, Törött bors 0,02 kg. Az előkészített húst az áztatott és kicsavart zsemlével ledaráljuk. Összegyúrjuk 20 db nyers tojással, sóval törött borssal és a kevés olajon átfuttatott vöröshagymával, petrezselyemzölddel. Zsemlemorzsával meghintett deszkán a masszából rudakat formálunk és kizsírozott tepsibe tesszük. Felmelegített olajjal leöntve, középmeleg sütőben megsütjük. Ha a közepébe keményre főzött tojásokat fektetünk, stefánia vagdaltnak nevezzük. Elkészülte után 10-15 percig állni hagyjuk, majd ferdén, hogy tetszetősebb szeleteket nyerjünk, felszeleteljük. Körete sűrített- vagy sűrítés nélküli főzelék, petrezselymes burgonya, burgonyapüre lehet.

Valóban a leggyakoribb mondat receptekben, főzős műsorokban, hogy sózzuk, borsozzuk. Ha szabad, felteszem a kiegészítő kérdést is: miért is kell mindenbe bors?

Egyáltalán nem hülye kérdés. Csak éppen annyira egyszerű, mindennapi, hogy ak már benne van a főzésben, nem is gondolkodik el rajta. Mindig megcsodálom a kérdéseidet és a hozzászólásokat is elolvasva, sokat tanulok is belőlük. Csak folytasd!:) Só: hát tényleg ízlésre megy. Én kicsit enyhébben sózok, de a családomnak így megfelel. A férjem sosem sóz utána. Én is szórom a sót, de csatlakoznék az első hozzászólóhoz, hogy fél tk-nál többet nem tennék egyszerre, ez is feltéve, ha legalább 3-4 adagos az a kaja. A kelt tésztákkal az a tapasztalatom, hoyg egy normális adaghoz (70dkg-1 kg liszthez)1 tk só kell, ha édes tésztát készítünk és 2, ha sós tésztát csinálunk. De ezt is meg lehet kóstolni. Engem pl. nem zavar a nyers tészta. Bors: én sem szeretem a sózom, borsozom közhelyet. Egyrészt, mert kisgyerekek eszik a főztömet, másrészt, mert sokszor fölöslegesnek találom, nem használom a borsot agyba-főbe. Pl. levesekbe egyszerűen nem teszek. Az ms kérdés, hoyg a gyöngyöző húslevest általában én is a férjem is megborsozzuk a tányérunkban. Vagy pl. ha készítek rizssalátát (párolt rizs + friss zöldségek) akkor magamnak eléggé megborsozom. Ez ilyen fixa idea. Persze a húsokhoz használom, de pl. főzelékekhez nem igazán. Szóval, nálam nem annyira terészetes a sózom-borsozom páros.

Néhány gondolat sózással kapcsolatban: http://beyondsalmon.blogspot.com/2006/06/technique-of-week-how-to-season-food.html

Szerintem ez abszolut egyeni izles kerdese.Csak ugy derul ki, mennyi az eleg, ha kostolgatsz kozben.Es az utanasozas sem problema, ha mondjuk levest fozol.Azt tapasztaltam, hogy a husoknal jobban lehet lenditeni a sozot.Borssal ugyanez a helyzet.Ami egyik embernek izetlen, az a masiknak pont jo.Ami meg a so egeszseges-telensege, azzal nem foglalkozom, mert so nelkul nincs ize az etelnek.Nem hiszem hogy valaki etelsozastol lesz beteg, ez csak a tulaggodos bioemberek es szuperanyukak elmelete, meg azoke, akik E-szam alapjan vesznek, nem vesznek meg valamit.Akkor az utcara se menjenek ki...senki sem nyalogat sorudat, ergo, ha ket mg soval tobb van az etelen, mert valaki ugy szereti, azzal sincs semmi baj.

:D ez a száz főre főzés nagyon király!! :)tankonyha??? bővebben!

Fõzõvíznél én egy literhez egy nagyobb kávéskanálnyit szoktam (ez van a sótartóban, de van kisebb kávéskanalam is, meg nagyobb, de az már teás). Pogácsához, de édes kelt tésztákhoz is (bukta, kalács) 1 kg liszthez másfél csapott evõkanállal rakok. Ez csak a "rendes" ízhez kell, pogácsához lehet kicsit többet is, legfeljebb többet iszunk rá.

Szia Gasztrogyerek! Nekem egyszer azt tanácsolták (mert kétféle pogácsát tudtam sütni: ehetetlenül sósat, meg ehetetlenül sótlant), hogy vegyem alapul azt a kis színes alumínium kávéskanalat, amiből kb. minden háztartásban lapul néhány, és negyedkiló akárminként számoljak egy ilyen színeskiskanál sót. Sós sütikhez bejön ez a módszer. Minden másban hallgass az okosabbakra, ott én is csak "ráérzek" - vagy nem :-D

:o) Dietetikusnak tanultam és nem volt elég, hogy a diéta alapelveivel tisztában legyünk, hanem meg is kellett kívülről tanulni 100 főre a kijelölt ételek receptjeit, és évente 30 élelmi anyag (zsemle, liszt, tojás stb.) tápértékét. Ez végül is hasznos, amikor gyorsan kell tanácsot adni. És azért száz főre voltak megadva a receptek, mert a kórházakban jellemzően sok beteg van, szóval az első gyakorlati helyem is 2000 adagos konyha volt. :o) Ráadásul minden héten megfőztünk az éppen tanultak alapján egy-egy menüt. Két csoportra osztva kotyvasztottunk 3 menüt, mindenkire egy-egy étel jutott. Voltak emlékezetes ételek. :o) Például, amikor a balatoni lánynak ki volt készítve a hal, a paprika meg a liszt és nem tudta, hogy a paprikás lisztbe forgatva kell készíteni a halat, úgyhogy sós sült halat szolgált fel paprikás pecsenyelével. :o) Vagy amikor a barátnőm kitalálta, hogy a szerecsendióvirág nagyon jól illene a húsleveshez és belerakott egy kislábosnyi húslevesbe 5 virágot. Sajnos a kóstolás kötelező volt! ;oP Utána mindig figyeltünk, hogy ne jusson a fűszerpolc közelébe.

Ugyanakkor az sem mindegy, hogy milyen sót használsz: finomat vagy nagyszeműt.

ezt kifejtenéd légyszi?

Kis szemű finomított vs. nagy szemű tengeri só. A finomított nagyon apró szemű sóból tapasztalataim szerint több kell. Az utóbbi években rászoktam, hogy csak nagy szemű tengeri sóval főzöm, még a vajas kenyérre is azt rakok. Na pl. egy szelet kenyérre bőven elég, 3-4 db tapintható nagyságú sókristály. Ha nagy szemű sóból pl. elég fél maroknyi valami kajába (na most, hogy hány gramm egy én maroknyi só, az pl. jó kérdés), akkor finomítottból biztos, hogy háromszor annyi kell, legalábbis ez az én tapasztalatom. Nemrég költöztem, és az első hetekben nem volt időm mindent beszerezni, így a lakásban talált finomított sóval főztem. Minden sótlan volt, majd megzakkantam, mire belejöttem, hogy mennyi kell... tehát a nagy szemű só intenzívebben sóz. szerintem.

Közben nem jutottam vissza ide, de Horasz kolléga mindent szépen leírt :). Finomsóból jóval több kell, de tényleg csak megszokás kérdése, be lehet állítani a mennyiségeket kóstolgatással.